Szonifikációs kísérletek

Gazsó Márta (festőművész), Horváth Réka (festőművész), Kincses Gergő (grafikusművész), Lakatos Attila (intermédia művész), Támba Vince (grafikusművész)

„Csoportos audiovizuális improvizáció. A képek és a hangok reagálnak egymásra, egyik médiumról a másikra fordítjuk, illetve torzítjuk a jeleket: a performansz lényege, hogy a vizuális jeleket szonifikáljuk, a hangokat vizualizáljuk szubjektív, intuitív és spontán módon.
Az eszközeink a kamera, amelynek az élő képét festővászonra projektáljuk, festő és rajzeszközök, amelyek hangjait mikrofonnal rögzítjük és analóg delay pedállal torzítjuk. A zongora zeneiséget visz a projektbe, miközben a billentyűk lenyomása közben egy absztrakt, taktilis vizuális alkotás is készül.
Ötleteink között szerepelt néhány egyéb mesterséges hang- és képmódosítási lehetőség, köztük analóg és digitális megoldásokkal: például trükklencsék, akusztikai megoldások és mesterséges intelligenciára építkező videóeffektelés. Ezeket a lehetőségeket azonban elvetettük, úgy döntöttünk, hogy maradunk a lehető legnaturálisabb eszközöknél, az emberi tényező erős jelenléténél.
A kezdeti kísérletek után elkezdtük a performansz élő gyakorlását és felvételét. Megkértünk egy fotóst, hogy a felvétel közben készítsen dokumentációt. A felvételeknél 3-5 perces időkorlát betartására törekedtünk.
A felvételek után arra jutottunk, hogy a tér kihasználását érdemes lenne javítanunk, illetve jobban elmélyedni a különböző eszközök egymásra való reakciójának lehetőségeiben. Ezen kívül felmerült bennünk, hogy egyfajta kottaírásra is kísérletet tennénk, amellyel szerkezetet adhatunk a performansznak.”

„A vihar és a fraktál hívószavakból kiindulva kísérleteztünk tovább. Az egymásra való reflektálást gyakoroltuk és azt, hogy egy folyamaton menjen végig az improvizációnk az elejétől a végéig.
Végeredményként arra jutottunk, hogy azt szeretnénk, hogy a képi eszközök és hanghatások valamilyen módon az elmúlásra reagálnának, de nyitva hagyva a lehetőséget, hogy az valami újnak a kezdete.
Végül az Intermédia tanszék egyik emeleti termében tartottunk próbát, amelynél szempont volt, hogy a közönség számára is megtekinthető legyen, és mi is megfelelően lássuk egymást a térben elhelyezkedve. A korábbi koncepciónktól néhány dologban eltértünk a térhez alkalmazkodva, valamint a teljesebb élmény érdekében.”