Hangrajzok / Szinesztézia / improvizációs gyakorlatok Dr. Gyulai Elemér nyomán
A szinesztézia a XX. század elején pszichológiai és új esztétikai fogalommá változott. A szinesztézia, vagyis színes hallás jelenségei a színjelenségek, vagyis fotizmák.1 Ez nem egy asszociációs vagy reprodukciós élmény, hanem a hangérzettel egyidejűleg fellépő másodlagos szín- és fényérzet.2 A jelenség lélektani, természettudományi, esztétikai és nyelvi vetülete egyaránt élénken foglalkoztatta a kutatókat3 valamint sok művészt inspirált a fénnyel és a színekkel való játékra és komponálásra.6
Zeneszerzők, mint Ludwig von Beethowen a h-moll hangnemet feketének hívta, Rimszkij-Korszakovnál minden hangnem egy-egy színt jelölt, például az F-dúr a világoszöldet, a tavaszi nyárfácskák színét.4 Mary Ellen Bute, az experimentális filmkészítés egyik úttörője, zenehallgatás közben elengedhetetlen vágyat érzett, hogy reakcióit, gondolatait vizuális formába öntse.5 Sipos Ádám kísérleti zenész azt mondja: minél magasabb frekvenciát hallunk, arányában annál világosabb képek illeszkednek.
A szinesztézia egyrészt lehet asszociációs folyamat, vagyis a lelki szemek előtt megjelenő társítás, valamint projektív, azaz a külső-vagy belső észlelésen alapuló. dr. Gyulai Elemér A látható zene című könyvében szinesztéziával kapcsolatos zenepszichológiai kísérletsorozat tanulságait írja le. A kísérleteiben a cél a zene kifejezőerejének kutatása, erősítő és gyengítő hatásai, a szinesztetikus élmények és az asszociatív folyamatok vizsgálata volt. A kísérletben részt vevő alanyoknak kérdéseket tettek fel, mint például: „Láttak-e színeket zenehallgatás közben” vagy „Le tudják-e fordítani a látható világ jelenségeire”. A válaszok alapján a szerző a zeneálmoknak hívott jelenségeket elemezte, melyek ”kavargó örvénytölcsérek, sebesen forgó koncentrikus körök, fantasztikus virágok, mozgó, kaleidoszkópszerűen változó geometriai alakzatok, színes arabeszkek alakját” mutatták.7
Dr. Gyulai Elemér egyik legfőbb következtetése arra, hogy miben más zenére készíteni a vizuális tartalmat, mint zene nélkül, az az átélési folyamat, amikor a hallgató még nem kezdi analizálni a hallott zenedarab alapján fellépő érzeteit, hanem passzív magatartásban, reflexszerűen reagál, mely után következik az asszociatív, aktív reakció.8
Hivatkozások:
1 dr. GYULAI Elemér: A látható zene, Zeneműkiadó Vállalat Budapest, 1965 16.o.
2 U.o. 16.o.
3 P. DOMBI Erzsébet: Öt érzék ezer muzsikája, A szinesztézia a nyugat világában, Kriterion Könyvkiadó Bukarest 1974. 10.o.
4 VUKOVICS Géza: Szem a fülben. Barangolás a zenepszichológia és zeneesztétika bekötő útjain http://exsymposion.hu/index.php?tbid=article_page__surfer&csa=load_article&rw_code=szem-a-fulben_1657
5 « It was particularly while I listened to music that I felt an overwhelming urge to translate my reactions and ideas into a visual form that would have the ordered sequence of music. I worked towards simulating this continuity in my paintings. » Sandra NAUMANN: Seeing Sound: The Short Films of Mary Ellen Bute Audio.Visual – On Visual Music and Related Media – Edited by Cornelia and Holger LUND, Arnoldsche Art Publishers 2009. 41.o.
6 Kerekasztal beszélgetés a diplomadolgozatomhoz (Sztojánovits Andrea: Tran∑: / Audiovizuális kísérletek szakdolgozat, MKE, Intermédia, 2009.)
7 dr. GYULAI Elemér: A látható zene, Zeneműkiadó Vállalat Budapest, 1965 29.o.
8 Uo. 192.o.
Ajánlott irodalom:
dr. GYULAI Elemér: A látható zene, Zeneműkiadó Vállalat Budapest, 1965
Dokumentáció:
Válogatás a hangrajzokból
