Notáció / Hangképek / Vizuális zene
A vjing formanyelvi analízisének kapcsán audiovizuális művészetekről beszélünk, azon belül időalapú vizuális zenéről. A hang és a kép – ebben a kontextusban – végérvényesen összeolvadt az audiovizualitás tégelyében. A VJ tevékenységének formanyelvi sajátosságai a képen belüli tartalmiság és a szerepköriség. A szerepköri formaiságra a következő fejezetekben térek ki, melynél érintem a VJ loop-alkotó rendszerét, a zenére formálódó szín- és fény gondolatiságát, valamint a szinesztéziát.1
A vizuális zene képi formanyelve olyan vizuális művészeti forma, mely a képalkotás folyamatában elsődlegesen a hangalkotás analógiáit használja. Maura McDonnell a Visual Music című esszéjében a vizuális zenét a következőképpen fogalmazza meg:
„Egy vizuális zenei darab oly módon használja a vizuális művészetet, mint médiumot, mely módszer nagyobb analógiát mutat a zenei kompozíciókkal és hangi interpretációval. A képi összetevők komponálásánál és ábrázolásánál a zenei előadásmódhoz hasonló esztétikai stratégiákat alkalmaz.”2
A vizuális zene kifejezés az experimentális, vagyis abszolút filmről folytatott diskurzusokkal párhuzamosan alakult ki az 1920-as, 30-as években.3 Az elképzelés egy tőről fakadt: hogyan működik és lehetséges-e a képek és a hangok közötti analógia direkt konverzió által, még mélyebben hogyan lehet racionális matematikai rendszer révén átjárni a fény hullámteréből a hang hullám atmoszférájába4, vagyis hogyan konvertálható a hang képpé és a kép hanggá, és milyen eszközök szükségesen ezen folyamatok elvégzéséhez.
A legelső tiszta képi fizikai megfeleltetése a hangoknak Ernst Chladni, az akusztika atyjaként is ismert német fizikus, feltalálóról elnevezett chladni figurák5 voltak a XIX. század elején. Az általa alkalmazott rezegtethető lap valamint rezgéskeltő eszköz (hegedűvonót használt) a kétdimenziós tér akusztikáját, vagyis a hanghullámok rezgéseit vizualizáló analóg rendszerként működött. A vizuális zene komponenseit azonban több szempontból közelíthetjük meg, nem csupán a hangok oldaláról, origó lehet a kép is, vagyis a vizuális zene mindkét médium által determinált reciprok folyamatok összessége.
Gyenes Zsolt A vizuális zenéről / Rendszerezési kísérlet6 című írásában a vizuális zenei műfaj kategória-rendszereit taglalja. Hivatkozik Jack Ox és Cindy Keefer osztályozására.7 Szerintük négy csoportba foglalható a vizuális zene: az egyik a zenei vizualizáció, vagyis zenei vagy képi szintaxis megmaradása a divergens megjelenés alatt, mely történhet digitálisan és analóg módon egyaránt (vagyis komputerrel és komputer nélkül). Ebben az esetben tehát az történik, hogy az alkotó az egyik nyelvet lefordítja a másik nyelvezetére. Ezt ők intermédiának nevezik. A második kategóriájukban az időbeliség jut kulcsszerephez, vagyis a vizuális struktúrák zenei formák szerinti kezelése, melyben a zenedarabok formaisága tükröződik vissza a képi megjelenés időbeli formájában. A harmadik besorolásuk a „tiszta” vizuális zene, amikor a hang vagy kép direkt módon alakul át másik médiummá, mint például Oscar Fishinger hangsávra rajzolt karcolatai. A negyedik kategóriájuk a statikus vizuális kompozíciók, melyeket a zene és a hangok ihlették, nem mozgóképek, vagy nem időbeliségük a mérvadó. Ezek az alkotások képi szabad improvizációs notációkként is értelmezhetők, mint például Paul Klee és a szín-formák térbeli megjelenései közötti zenei gondolkodásmód.8
Gyenes Zsolt saját kategóriái alapján három nagy metszéspont körül rendszerez: mediális megközelítés, kinti látható valósághoz való viszony, valamint a médiumok „átjárhatósága” szerint.9
Amikor egy nyelvet egy másik nyelvre, egy adatot egy másik adatra fordítunk, szükségünk van a nyelvi összetevőkre. Automatizációs folyamat akkor tud elindulni, amikor a fordításokhoz szükséges komponensek adott struktúra szerint determinálhatóak és alkalmazhatóak. A kotta vezérelte emberi játék is egy automatikus tevékenység, melyet ‘betanul’ az előadó. A humán szerep ezen túl, ezen felül indul, a szubjektív érzetek kicsapódásain keresztül, ahol a zene és a kép között szubjektív nyelvezetek találhatók. Minden alkotónak van egyfajta önálló elképzelése arról, hogy az egyik rendszer milyen úton és módon transzponálódik a másik rendszerbe. Kandinszkij például, akinek festményei notációkként is értelmezhetők, komplett szimbolikát alakított ki a formákból és színekből. Nagy érdeklődéssel volt a zene iránt, sőt még színoperákat is írt, a „Sárga hang” és az „Ibolya függöny” címen.10 A kódolt vizualitást akár note-hackerek is visszafejthetik. Az absztrakt jelenlét a mozgóképben a zenei hatás elérésére törekedett. Az 1920-as, 30-as, 40-es évek absztrakt filmeseinél a fények és a színek mellett megjelentek a formai óhajok. Hans Richter experimentális filmjeiben előszeretettel alkalmazza a különböző formák változásából bekövetkező mozgóképes rendszert, melyben a tiszta nonfiguratív alakok játékát figyelhetjük meg, mint például a „Rhythm 21”-ben. A filmről úgy fogalmaz: «Elméletileg nem számít, hogy mi a film tárgya. Ami számít, hogyan mozog és milyen mozgást választunk hozzá.»11
Beszélhetünk továbbá Oskar Fischingerről, aki az „Early Abstractions” sorozatban a tiszta formai és színkompozíciók összehatóival kooperált. Ez szubjektív mozi. „Fischingert olyannyira érdekelte ez a terület, hogy a késôi ’40-es években feltalált egy színszerkezetet, amit lumigráfnak hívnak és ami egy egyszerû latex képernyő kézzel történő közvetlen manipulálhatóságára épül.”12
A számítógépek korában a tárolhatóságnak köszönhetően reciklálható, hogy a már egy adott időben létrehozott szinesztézián alapuló rendszer megismételje az utasításnak megfelelő várt eseményeket: „A komputeres interaktív rendszerek, mint például a számítógépes játékoknál […] az alapvető szempont, a szinesztézia – vagyis a jelentés és kauzalitás a különböző észlelt valóságok között – a technikai reprodukció mezejére lépett.”13
Hivatkozások:
1 SZTOJÁNOVITS Andrea: Tran∑: / Audiovizuális kísérletek szakdolgozat, MKE, Intermédia, 2009
2 „A visual music piece uses a visual art medium in a way that is more analogous to that of music composition or performance. Visual elements (via craft, artistic intention, mechanical means or software) are composed and presented with aesthetic strategies and procedures similar to those employed in the composing or performance of music.” Maura McDONNELL: Visual Music, 2007, First published in the Visual Music Marathon Program Catalog, April 28, 2007 https://www.academia.edu/525310/Visual_Music
3Cornelia LUND: Visual Music, The Audiovisual Breakthrough © 2015 the authors and fluctuating images. contemporary media art e.V.. 31.o.
4U.o. 25.o.
5Chladni mintáknak vagy chladni ábráknak is nevezik
6GYENES Zsolt: A vizuális zenéről, Rendszerezési kísérlet 2012 http://vizualzene.hu/gyenes_zsolt.pdf
7Jack OX and Cindy KEEFER: On Curating Recent Digital Abstract Visual Music 2006-08. http://centerforvisualmusic.org/Ox_Keefer_VM.htm
8Uo.
9GYENES Zsolt: A vizuális zenéről, Rendszerezési kísérlet 2012 http://vizualzene.hu/gyenes_zsolt.pdf
10JUHÁSZ Levente Zsolt: A szinesztézia pszichológiája, Doktori disszertáció, Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar, 2005. 165.o.
11«In theory it doesn’t matter what is used as the object of the film. What matters is how it moves, and what kind of movement is chosen for it.» László MOHOLY-NAGY / Matthias WEIß: Images of Performances – Images as Performances. On the (In-)Differentiability of Music Video and Visual Music, Audio.Visual – On Visual Music and Related Media – Edited by Cornelia and Holger LUND, Arnoldsche Art Publishers 2009. 98-99.o.
12BERNÁTHY Zsigmond: Vj Művészet, vizuális varázslat a 3. évezredben, Diploma Szakdolgozat, Magyar Iparművészeti Egyetem, Budapest, 2005.
13„For computer-based interactive system such as a digital game […] the basic underlying theme of the discourse surrounding synesthesia, namely the correspondence of and cross translation or triggering between the different realms of human perception, incrementally entered the field of technological reproduction.” Axel STOCKBURGER: An Audience of One. Sound Game as a Specific Form of Visual Music, Audio.Visual – On Visual Music and Related Media – Edited by Cornelia and Holger LUND, Arnoldsche Art Publishers 2009. 118.o.
Ajánlott irodalom:
Feltöltés alatt…
Hallgatói projektek:
