A vakok és az elefánt / Információ + Fényhelyzetek
A vakok és az elefánt tanmesét Z. Karvalics László információtörténelemről szóló könyvében, „Az elefánt testrészei, Az információtörténelem, mint szemléletmód, és ami ebből következik” fejezetben hozza fel példaként annak szemléltetésére, hogy egy adott tudás mennyire résztudásként, vagy kisebb részegységként is felfogható. A tanmesében vakoktól kérdezi a király, hogy hogy néz ki az elefánt. A vakok egyes testrészeit tapintják csak, ezért különböző megoldások születnek: csiszolt kő (agyar), oszlop (láb), kötél (farok), legyező (fül), tömlő (ormány).1
Az egész megismerésének irreleváns óhajára jó példa Platón barlang hasonlata, melynél a barlangba ‘bevitt’ árnyékok által tájékozódó rabok látását elvakíthatja a kinti természetes fény. A ‘részlátásról’ Otto E. Rössler is értekezik: „hogy lenne az Egész, melyet nem ismerhetünk meg és fel-; de ezen egészen belül lejátszódik valami különös, amit Anaximandrosz kiválasztásnak vagy elhatárolódásnak (apokrinein-nek) nevezett.”. 2
A LÁTVÁNY TEZAURUSZA
Ha nem pusztán a szemünkkel (érzékelés/szenzáció), hanem az elménkkel (észlelés/percepció) is szemlélünk egy fényművet, az magában hordozza a jel, nyelv, jelentéstartalmakat.
Transzcendens értelmezések:
A fény szerepe az emberiség történelmében információtörténeti szempontból igen kiemelkedő és fontos, lévén a fénynek jelző, információt adó szerepe van, ahogy McLuhan is írja, az izzó „azt a közeget teremti meg, amelyben az érzékelés végbemegy”.3 Tehát a fény láttat, a fény által kirajzolódó környezet az, amit érzékelünk, felfogunk. A fényrégészet tudománya a természetes fény szerepét vizsgálja a történelmünk során.4 A fényművészet információs aspektusából alapvetően olyan jelenségekkel és építményekkel foglalkozunk, melyek a természetes- és mesterséges fényt információ gyűjtésére, vagy információ olvasására alkalmazzák.
Fény által nyert információk / Urban landscape
Az utak megvilágítása, neonreklámok, felszállópályák, a szpotfény, mely Virilio szerint nem csupán az eligazodást segítette, hanem megfigyelhetővé is vált a tömeg. Így a világ „kontinentális fény-térré” változott.5
JELTOVÁBBÍTÁS / ADATVIZUALIZÁCIÓ (mozgás, szonifikáció, tér )
A jeltovábbítás szempontjából már
MOZGÁS (mozgás – fényen belüli kinetizmus)
SZONIFIKÁCIÓ
info: képből hang
HEIGHT MAP / Bump + Displacement
fényintenzitásból térbeli információ
ADATVIZUALIZÁCIÓ / DataArt
Hivatkozások:
1Z. KARVALICS László: INFORMÁCIÓ, TÁRSADALOM, TÖRTÉNELEM
VÁLOGATOTT ÍRÁSOK, 2003, 155.o.
2 „Anaximandrosz azt állította, hogy az Egész (görögül a hén, azaz az egység) egyáltalán nem megismerhető.” – Otto RÖSSLER: Ha mi szabhatnánk meg a fény sebességét és az atomok méretét,
a múltat és a jövőt is megváltoztathatnánk, Médiatörténeti szöveggyűjtemény, 2011. 188. o.
3http://real.mtak.hu/101601/1/LVP-Sz-McLuhan.pdf
4 Z. KARVALICS László: Fény és mesterséges fénykeltés információtörténeti tükörben, 2017
5 Uo. 14.o.
Ajánlott irodalom:
Z. KARVALICS László: Fény és mesterséges fénykeltés információtörténeti tükörben, 2017
Hallgatói projektek:
Tóth Eszter (grafikus, II. év)
„1. FELADAT- MONTÁZS: A korábban készített, fényfestést idéző fényképeim kivágott részletei- ből állítottam össze montázsokat. Úgy képzeltem el, hogy ezeket később különféle tematikák szerint bemozgatom, meganimálom és az így kapott fényjelenségeket esetleg kivetíteném valamilyen felületre. A képen kör formákat használtam a szemléltetés- re, de a megvalósításkor arra szeretnék törekedni, hogy a mozgás hatására olyan illúziót keltsenek, mintha gömbszerűen térben len- nének.”
„2. FELADAT- KÉP: Ezzel a képpel egy, a velencei biennálén látott installáció hangulatát szerettem volna visszaadni. Ami nagyon látványosan megkülönböztette a többi kiállított műtől, az a sötét környezet volt, amit ki is hangsúlyoztam. Annak ellenére, hogy a fények az emberi érhálózatot idézik, bennem nem keltett negatív érzéseket, ha volt is valami féle kísérteties hangulat a térben, az inkább az általa kibocsátott fénynek volt köszönhető, amely sejtelmesen megvilágította a szemlélők arcát, ezzel szinte bevonva őket a kiállításba.”
Kincses Gergő (grafikus, II. év)
